Keresőoptimalizálás, SEO blog | Internet marketing, SEO tanácsadó

Online marketing, SEO blog. A Bognár Stúdió – az Első Magyar SEO Verseny győztese. The winner of the first Hungarian SEO contest.

Vitakultúra az Interneten

Jegyzi: Bognár László webmarketing-, SEO tanácsadó | 2008, január 23 | 4 hozzászólás született eddig

Olykor azt tapasztalom, hogy az Interneten folyó viták során, ha az egyik fél félreüt vagy helyesírási hibát vét, a másik azonnal “ráugrik a lehetőségre”, kifigurázza a betű- vagy helyesírási szabályt tévesztőt, szlengben kifejezve – lealázza. Holott senki sincs biztosítva ilyesmi ellen, mindannyian ütünk bizony mellé, s mit tagadjuk, olykor a magyar nyelv szabályainak nehézségei is megmutatkoznak valamennyiünknél.

 A napokban igen kemény szakmai vitába keveredtem, s partnerem a zsargon szó helyett véletlenül szargon-t írt, amelyre én természetesen nem reagáltam.

Szó szót követett, s jómagam az ókor szó helyett őkort pötyögtem a klaviatúrán, s kíváncsian vártam, hogy az általam tisztelt vitapartner “leüti-e a labdát”.
Nem ütötte le.

Miért is ütötte volna le, hiszen nem a legyőzésem, hanem a téma érdekelte, a vita lényegi elemei, a gondolatok.

Elütésre, de még inkább helyesírási hibára csakis akkor érdemes szót vesztegetni, ha az széles körben terjed, széles körben “rombolja a magyar nyelvet”, de a vitapartner lejáratására használni fel egy más tartalmú diskurzusban – méltánytalan.
S ráadásul azok körében, akik hozzám hasonlóan gondolkoznak, az ilyen eszköz bevetése az alkalmazójára üt vissza. Tehát a minden áron felülkerekedni akaró nem “győzni”, hanem veszíteni fog!

Bookmark and Share
Category: Keresőoptimalizálás, SEO
Tags: > >

Comments

4 Responses to “Vitakultúra az Interneten”

  1. BDK
    január 23rd, 2008 @ 12:03

    Lényegében egyetértek, félreütésekre fölösleges reagálni. Súlyosabb helyesírási és/vagy nyelvhelyességi vétségeket én akkor szoktam néha szóvá tenni, ha a szöveg beírója történetesen éppen a mellét veri nagy magyarságában, esetleg éppen megkérdőjelezi mások magyarságát vagy más nációk értékeit. Azt gondolom ugyanis, hogy teljesen hiteltelen egy nagy magyar trianoni hőzöngés annak a szájából, aki annyi tisztelettel sem viseltetik anyanyelve iránt, hogy becsülettel megtanulja szabályait. A magyar önérzet szerintem igenis azzal kezdődik, hogy legnagyobb értékünket, a nyelvünket megbecsüljük.

    Persze: nyelvünk szabályai nem túl könnyűek, elsajátításuk igényel némi erőfeszítést. De aki ezt a munkát megkerülve adja a nagy magyart, az nekem mindig gyanús.

  2. Bognár László
    január 23rd, 2008 @ 13:58

    Az általad leírt összefüggésben teljesen igazad van!

  3. Weinreich László - Blogsuli
    január 26th, 2008 @ 22:08

    Jó a cím! Vita, kultúra, Vitakultúra!
    A probléma, hogy e területen is a kultúra helyett időnként a szándékos fricskázás marad, – de szerintem ha valaki épp az ilyen elgépelésből szeretne ismertséget szerezni, az igencsak Tiszavirág életű hírnév lehet.
    Érdemes mérlegelni, hogy mikor veszitek fel a kesztyűt?
    Van még hely az ilyen blogokon az értelmes vitáknak, s itt sok jó téma van, amihez érdemes hozzászólni!

  4. Bognár László
    január 27th, 2008 @ 12:14

    Kedves Laci!
    Ha megnézzük a blogok hozzászólásait, egyet kell értenem veled abban, hogy gyakori jelenség: valaki belép a másikhoz, és a “bölcsek kövével” mindjárt kobakon is veri.
    Olykor magamat is azon kapom, hogy amilyen az Adjon Isten, olyan lesz a Fogadj Isten is azonnal, pedig tudom,hogy ez nem vezet sehová!
    Igaz, az sem, ha hagyjuk a belépő pimaszság terjedését.
    A rosszindulatú, trágár akarnakokkal, akik csak ártani járnak máshoz, egyszerű dolgunk van: kitöröljük izgága kivagyiságukat.

Leave a Reply