A linkek ereje
Jegyzi: Bognár László webmarketing-, SEO tanácsadó | 2007, augusztus 20 | 1 vélemény már van
A link kettős természetű. Egyfelől út, ösvény, amelyen a témánkhoz kapcsolódó helyekre sétálhat el, akinek felajánljuk, ill. mások a linkek segítségével találhatnak el a mi oldalunkra. Másfelől viszont erő is, hiszen a világhálóhoz sok szállal kapcsolódó honlap előkelőbb helyet foglalhat el a keresőkben – és innen persze újabb, kövér útak nyílnak az oldalunkra.
Az Új Dunántúli Napló aug. 19.-i, vasárnapi számában (Az Internet sötét oldalán, 3. o.) erről esik szó tulajdonképpen, amikor arról a jelenségről beszélgetünk, hogy a munkahelyek honlapjait, a közösségi oldalakat, olykor a közpénzből működtetett portálokat lelkiismeretlenül "megcsapolják", vagyis magánutakat köveznek ki.
A jelenség mögött meglátásom szerint az a helyzetkép áll, hogy ma Magyarországon a "marketing" még nem mindig képes a "számítástechnika" irányítására, hatékony működtetésére és legfőképpen az ellenőrzésére. És így egy-egy gátlástalan számítástechnikus előtt lehetőség nyílik a helyzet magáncélú kihasználására, azaz a rábízott oldalakról magáncélú linkek is elindulhatnak. És el is indulnak!
Az igazi veszély akkor áll elő, ha néhányan össze is fognak – parádés módon téríthetik el és befolyásolhatják egy-egy szakmai ág vagy település keresőkben megjelenő erőviszonyait.
Comments
One Response to “A linkek ereje”
Leave a Reply


augusztus 20th, 2007 @ 09:21
A téma, találati listámról úgy látom, távoli tájakról is érdeklődőket vonz! Köszöntöm vendégeimet, akik a mellékelt műholdkép helyszínéről "tapogatják" most blogom. Zdrasztvutye!

(A műholdkép a Google-tól származik, s a Kreml környéke látható rajta, ahonnan valóságos "találatsor" érkezett blogomba – a piros "felkiálltójel" jelzi.)
PS. 14.45
A kép és a találat-sor megmozgatta a fantáziám. Hiszen valószínű, hogy csupán egy keresőrobot rója útjait, lehet, hogy köszöntenem illenék Másenkát, aki éppen magyarul tanul – én pedig "nyitva hagyom" a kérdést, pikánssá téve a helyzetet.
De játéknak a gondolatmenet jó volt! (Vagy nem is játék?)
De ha beindul egy gondolatmenet, az már megállíthatatlan
Miért is ne érdekelné mondjuk a titkosszolgálatokat egy olyan kérdés: hogyan befolyásolhatják egy ország keresőiben a találati listákat a rossz fiúk? Ez azt jelentené például, hogy meghatározható volna az, mit olvassanak az Interneten elsőként az emberek! És másodikként hasonlót…
Olvastam valahol, hogy a CIA úgynevezett olvasókat alkalmaz.
Ezek szegények éjt nappallá téve regényeket, szakirodalmat bújnak, olyan gondolatokra vadásznak, amelyek még nem merültek föl, mondjuk a bankrablási gyakorlatban, de valamelyik író vagy levelező fejében igen, s ott virít az ártatlanul egy regénybe bújtan. Így előre felkészülhetnek, hogy megvédjék az Államok bankjait, ha valaki abból a könyvből merítene.
Innen indul hát a pikáns gondolat: mi van, ha a fentiek sémájára mutatkozik az adott helyről az érdeklődés.
Nem véletlen talán, hogy még Japán is "beküldi" Európába a keresőrobotjait (Ichiro) – az információs társadalmak korában a kiváncsiság egyetemes.
Persze mit is keresnének ők egy kis magyar város picuri blogjában, nálam?
PS. 2.
Welcome! – kedves új vendég.