5 Responses to “Hiúsági keresés: Hajdú Péter és Vitray Tamás bevallotta”

1. Farkas Győző
   augusztus 25th, 2009 @ 15:18

   Arról nem is beszélve, hogy Vitray Tamás az Ambassador Club Pécs Ambassador díjazottja, és Hajdú Péter nem sok esélyét látom e cím elérésére.

2. Bognár László
   augusztus 25th, 2009 @ 19:10

   Kedves Győző!
   Én díjazom a díjatokat, Vitray Tamás megérdemli!
   Örülök, hogy figyelembe veszitek a látható különbséget a tehetség és a felhasznált élettapasztalat terén.
   Ritkaság… Ugyanis általában minél nagyobb a száj, minél hatalmasabb a “rokonság” – annál nagyobb az érdem.

3. Malvina
   augusztus 25th, 2009 @ 22:38

   Én ezt az egészet máshogy közelítem meg. Ugyanis lehet, hogy a közszereplők közül is sokan híúságból (is) keresnek rá rendszeresen a saját nevükre , de ha a nem híú közszereplőknek megvan a magukhozhoz való eszük, nota bene kissé a marketingre is rááll az agyuk, akkor bizony ők is tudják, hogy híúság ide, szerénység oda , ez bizony hozzátartozik – mégha nem is kizárólagos mutatójaként – ahhoz, hogy azsúrban legyenek az ismertségi jellemzőikkel. Nevezetesen, hogy mennyi találat ugrik fel, abból mennyi a hazai, a külföldi, nevük a találatok között hol, mennyire elöl, mennyire hátul jelenik meg, miféle kontextus öleli körül a nevüket, tevékenységüket az egyes találatokon belül, melyek a nevükhöz, a tevékenységükhöz legközelebb álló, legszorosabban kapcsolódó kifejezések, milyen oldalakon szerepelnek,stb, stb, stb. Ez most persze kissé össze-visszára sikeredett, de a lényeg, gondolom érthető! A közéleti embereknél a közből “élő” embereknél ebben a vonatkozásban cseppet sem önmagában a hiúság a döntő elem.

   Ami pedig Vitrayt illeti, én teljesen elképedek, amikor vele egy évezerdeben akarják említeni azt a tehetségtelenségtől, jelentéktelenségtől felpuffadt üresfejű zérót. Én még a nevét sem ütöm be a klaviatúrámba!
   ::)))

4. Bognár László
   augusztus 25th, 2009 @ 22:54

   Kedves Malvina!
   Teljesen egyetértünk!

   1.) A szakirodalom beszél “hiúsági keresésről”, s ez a terminus technicus nem pejoratív értelmű.
   Magam is azt írtam fentebb: jellemző ránk, emberekre.
   Egyébként ezt a jellemzőnket, hogy önmagunk ill. a környezetünk a legfontosabb, számos ipar ismeri és kihasználja.
   Az újságírásban pl. a “közelség törvénye” hasonló – minél közelebb áll a dolog az olvasóhoz (földrajzilag vagy más szempontból), annál fontosabb lesz a hír az olvasó számára.

   Az internetes keresésről több posztot is írtam és azokat az elemeket én is fontosnak tartom, amiket leírtál.

   2.) Akinek nem írnád le a nevét, azét én nem is tudtam. Meg kellett kérdeznem az asszonyt, hogy ki is ez a tehetségtelen, de nagyon futtatott figura ott a képernyőn? Na, én innen tudom a nevét.

5. Malvina
   augusztus 26th, 2009 @ 08:23

   “nagyon futtatott figura”

   Aha, a ” futottak még “kategóriában! ::)))

   “önmagunk ill. a környezetünk a legfontosabb, számos ipar ismeri és kihasználja.”

   Na, ezen már téllleg röhögnöm kell! Számomra minden, és minden szakma ekkor kezdi elveszíteni a komolyságát, a hitelességét, amikor efféle evidenciákat emlegetve kreál még több leiratot, “elméleti” mankót a maga számára!

   A kosárlabdasport zseniálisan építkezik, mert elsődlegesen az ember azon tulajdonságára épít, hogy van neki keze és lába! A tehetség ugyanis csak ezután következhet, nemdebár!

   Szóval kia jófene látott már olyan emberi lényt ( de akár még állatit avagy növényit is), akinek, aminek nem önmaga és környezete a legfontosabb. Ráadásul ez akkor is így van, ha az ember esetleg ezt tagadná!
   ::)))))))

Leave a Reply