A reklámszakma tükörbe nézett
Jegyzi: Bognár László webmarketing-, SEO tanácsadó | 2009, szeptember 23 | 5 hozzászólás született eddig
Fontos mozzanatnak tartom, hogy az Inspiráció 2009 fedőnevű egri reklámkonferencia élő internet-adásba került, így boldog és boldogtalan is nézhette-hallhatta a szekciókban zajló munkát, ráadásul a megszokott környezetében, utazási költség nélkül.
Ez a tény annyira fontos mozzanat – mármint az internetes nyitottság -, hogy jómagamat azonnal a boldog csoportba soroltam (szembe a boldogtalanokkal), s lám, máris felhőtlenül fikázhatom a szógyötrőket, akik újra divatba hozták az ő-zést, vagyis minden harmadik, legfeljebb ötödik szó után mondtak egy ö-t, és ezek az ő-zős előadók sajna nem voltak kevesen.
A váltakozó színvonalú előadások hallgatása közepette olyan információkhoz is hozzájutottam, amelyekre nem számítottam és a meglepetés erejével hatottak. Megtudtam például, hogy a kórboncnokok szerint a TESCO-hullát nem kell hűteni, vagy más megközelítésben, a hűtés nélkül is elálló hulla TESCO termékeket fogyasztott.
Lám, a multik, a tartósítószerek felelőtlen márkasztárjai, most jól megkapták a reklámszakmától (azok a multik, akiből a reklámszakma zömmel él).
De tegyük félre a tréfát.
Számomra az a megállapítás volt fontos, amelynek tartalma szerint a piaci szegmentáció egyik alappillére lett az az ismeret, hogy a potenciális fogyasztó merre áll a digitális világ tábláján, vagyis digitális analfabéta-e vagy sem!
Mert ez a tulajdonságunk valóban meghatározza elérhetőségünket, behatárolja fogyasztói igényeinket, meghatározza fizetőképességünket, a jövőnket és így tovább…
Most már csak arra volna szükség, hogy a reklámszakma ne csak tükörbe nézzen a válság kapcsán, hanem hallgassa is vissza előadásait – ö, és kérje, ö, szakemberek, ö, támogató segítségét!
Comments
5 Responses to “A reklámszakma tükörbe nézett”
Leave a Reply


szeptember 24th, 2009 @ 13:21
Én csak belekukkantottam a közvetítésbe, de amit láttam, az betanított munkások tanácstalan leckefelmondása volt. Ez alatt azt értem, hogy nem volt a sajátjuk a szöveg, nem voltak megalapozva az elmondottak. Az őzés is ebből jött. Félt, hogy kihagy valamit, amit nem szabad, amiből baj lehet, mert … De lehet, hogy rossz volt a minta.
szeptember 24th, 2009 @ 18:29
Élet-halál kérdésről van szó! De nyilván mindenki dolgozik!
szeptember 25th, 2009 @ 12:54
Tükörbe nézett, és rájött, hogy nem szereti eléggé saját magát, ezért hát őket, a reklámokat sem szeretik eléggé a jónépek!
Na, de most! “Jönnek a szerethető reklámok!”
Átfogó szakmai együttműködés eredményeként született meg az új reklámetikai kódex, melynek ünnepélyes aláírására szerdán került sor. A most megalkotott önszabályozó előírást 26 szakmai szervezet tekinti magára kötelezőnek, így elfogadásával a kommunikációs folyamat minden résztvevője – hirdetők, a reklámokat készítő ügynökségek és a médiumok – érintett lesz. Nagy Bálint, a Magyar Reklámszövetség elnöke úgy véli, a jövőben sikerülhet ismét szerethetőbbé tenni a reklámokat.
/ http://www.mfor.hu/cikkek/Jonnek_a_szeretheto_reklamok.html /
Tehát, lehet őket majd csodálni és körüludvarolni, sőt lehet őket feleségül is venni, avagy éppen férjhez menni hozzájuk.
Ne is törődjünk azzal az aprócska ténnyel, hogy a világ fejlettebb részein – számos komoly kutatás azonos eredményeinek alapján kimondott egybehangzó szakmai vélemények szerint – már mindenhol evidencia hogy a reklámok vásárlásra, a fogyasztásra ösztönző és/vagy késztető, kényszerítő hatásának semmi köze sincs azok esztétikai, tetszési, illetve szerethetőségi, de mégcsak viccességi mutatóihoz. Ugyanis amihez köze van, az nem más mint a célcsoport pontos belövése (ami természetesen e csoport/tok érdekviszonyainak mégpontosabb ismeretén alapul). És mint ilyen, mindenkor az adott társadalom által preferált életideálok, életmód ideálok hívószavaival manipulál. Minden további ebből következik.
Majd ha szerethető társadalmakban élünk, mert a szerethetőségnek presztizse lesz, lehet, akkor talán, talán, talán…
szeptember 26th, 2009 @ 07:24
Az ásó, kapa, nagyharang sem szerethető – vagyis a kis ásó, a kis kapa és a kis nagyharang sem így születik, a nagyobb változat szerethetősége folyományaként.
Hanem olyanok ezek is, mint a reklám: szerszámként szolgálók.
Az ásóval fellazítjuk a talajt, a harang pedig misére hívja a híveket, de legalábbis elmondja nekünk: a Nap most delelőn áll, lehet indulni az ügynökséghez legközelebb álló gyorsétterembe.
Érdekes viszont, hogy se a sírásóknak, se a harangozóknak nem jutna eszébe, hogy világmegváltó ásó, kapa vagy nagyharang napokat rendezzenek, ahol mondjuk a főkapa nagyharang díjjal jutalmazná a legszebben ásó kollégát.
Pedig mennyire szerethető volna…
szeptember 26th, 2009 @ 09:12